Lesérültem! Mit tegyek?

Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni egy kisebb sérüléssel járó és egy valódi sérülést jelző fájdalom között. A hosszan tartó, intenzív edzés után tapasztalt izommerevség nem jelentős. Ugyanakkor az inakban jelentkező fájdalmat komolyan kell venni, különösen a másnap reggeli ébredést követően, illetve ha már lehűlt a test. Ugyanez vonatkozik a mozgás közben jelentkező fájdalomra is. Azonnal keresd fel háziorvosod, ha nem vagy biztos a fájdalom eredetében! A háziorvos tanácsokkal lát el, szükség esetén sportsérülésekre szakosodott orvoshoz irányít és vizsgálatokra ad beutalót, például ultrahangos vizsgálat vagy MRI.

Ne feledd

• Bármilyen, 72 óránál tovább fennálló panasz esetén azonnal hagyj fel a sportolással!
• Ne fuss fájdalom mellett! A mozgás természetesen lehet nehéz, de nem járhat fájdalommal a kritikus területeken!

A gyógyulás akár több hónapot is igénybe vehet. Az esetek többségében azok a futók, akik semmilyen mozgást nem végezhetnek és nem csak a futást kell szüneteltetniük, keresztülmennek a harag, a kedvetlenség, az ingerültség és a levertség fázisain.

Íme két jó tanács, melyek segíthetnek kiállni a sérülés próbáját:

• Ne legyen bűntudatod! Lehet, hogy túl sokat edzettél, megfeledkezve a fokozatosságról. Lehet, hogy nem vettél figyelembe néhány a tested által küldött jelzést. De a bűntudattól nem gyógyulsz meg hamarabb.

• A tested veled van, nem árult el. A sérült futók gyakran éreznek így. A sérült testrészt hibáztatják, mely megakadályozza őket a futásban. A térd, az Achilles-ín vagy az ínhüvely nem a sérülés kiváltó oka. Hozd ki a legtöbbet a gyógyulás időszakából, és merülj el egy másik szabadidős tevékenységben addig is. Például olvass el egy könyvet, amit régóta szerettél volna, vagy tanulj, ismerj meg alaposan valamit, amit régóta halogatsz már!

Ne kapkodd el a regenerálódást csak azért, hogy lásd, tudsz-e még futni! Kövesd az orvos és a gyógytornász utasításait, arra vonatkozóan is, hogy mikor kezdheted újra a mozgást, és milyen óvintézkedéseket kell megtenni!

A testnek magára kell találnia. A szív- és érrendszernek (hosszan tartó lábadozás után) ugyanúgy, mint az izmoknak és az inaknak. Ez nem csak a sérült testrészre érvényes. Ha a sérülés előtt heti 20 km-t futottál, egyértelmű, hogy néhány hétig szóba sem jöhet ekkora táv teljesítése, míg a szervezet „fel nem pörgött”. Egy francia gyógytornász ismerősöm a következőket mondja: „A fokozatosan növekvő terhelés döntő jelentőséggel bír a sérülés utáni újrakezdés időszakában. Ez alapján dől el, mennyi ideig tart majd a regenerálódás, mikor kell lassítani a tempón és mikor gyorsíthatunk. Fontos, hogy a regenerálódás minden lépcsőfokát fájdalom és diszkomfortérzet nélkül hagyjuk magunk mögött.”

Talán a legfontosabb tanács, hogy figyelj a testedre. Te vagy az egyetlen aki pontosan tudja, hogyan érzi magát mozgás közben. Eljön majd a nap, mikor újból örömmel, egészségesen futhatsz. Csak türelmesen és figyelmesen kell haladni a regeneráció néha olykor rögös útján. A végeredmény miatt azonban megéri!