A mélységmérés után jöhet az alapozás, amivel a horgászhelyre vonzod a halakat. Dobj be 4-5 narancs nagyságú etetőanyag-gombócot hajszálpontosan az úszód köré. Ahhoz viszont, hogy ott is tartsd a halrajt, elengedhetetlen a folyamatos ráetetés. Egy-egy aprócska gombóc, néhány szem csontkukac vagy pellet csobbanása olyan csalogató hangot kelt, ami azonnal kapásra ingerli a környéken ólálkodó dévéreket és bodorkákat. A jó minőségű etetőanyag és a ritmusos etetés a sikeres pecák igazi titka.
* Folyóvíz (gyenge-közepes sodrás): Bedobás után állítsd meg a szereléket néhány másodpercre, majd finoman emeld meg az úszót, hogy az 4-5 centiméterrel megemelkedjen. Engedd visszaejteni a csalit, hagyd kicsit csorogni, majd ismételd meg a mozdulatot. A kapás leggyakrabban a visszaejtés pillanatában, a zsinór újbóli beállásakor érkezik.
* Folyóvíz (erős sodrás): Ilyen körülmények között a „lefenekezett” úszós technika a kulcs a szép halak megfogásához. A módszer lényege - amelyet nehezebb, jellemzően 3–5 grammos szerelékkel érdemes alkalmazni -, hogy a szereléket a sodrás ellenére határozottan megtartod az etetett sávon. Ez megakadályozza, hogy a víz elvigye a csalit a fenékről. A kapás ilyenkor határozott, az akadás szinte önműködő.
A szerelék minden korrekcióját és mozgatását rendkívül finoman kell végezni, a megállításoknál mindig hagyva egy kis időt a csalinak. Mivel a kapások ekkor egyértelműek, a bevágásnak azonnalinak, de kontrolláltnak kell lennie.